Arany János versei
Primavera 2006.12.03. 08:34
Három verset olvashattok itt
Almanach 1878-ra
Itt van tehát: megjött az Új év, Mint biztató előlegem; Háromszázhatvanöt nap-éjre Halvány reményszínt hoz nekem; Bár majd, ha eljön a valódi, Nem lesz, mint most, ruhája zöld; Inkább hiszem, hogy a küszöbnél Fejér, halotti leplet ölt.
Légy üdvöz, Év, e zöld burokban! Elfogadom a jóslatot, És köszönöm, hogy a jövőre Kilátásom' tovább nyitod: Hisz' egy időtül fogva nálam Látás, kilátás oly rövid!... Ha meg nem érném: gondolatban Hadd élvezem át örömid.
Mindjárt az első nap rohammal Köszönt boldog-boldogtalan; Oly ünnep ez (no! nem panaszlom), Midőn szív s tárca nyitva van; S egy ,,szellemdús'' játék (amelynek Nem kellett nagy heuréka) A pénz-pazarláshoz időd' is Ellopja: a ,,b. u. é. k.''
Aztán jön a farsang, - az árvíz Mátyás körül, mely ,,tört jeget''; Szegény kiöntött ürge-népség Verdesi jajjal az eget; Mi táncolunk a szenvedőkért, Bőven fogunk pazarlani: S ha nem csordúl - százezreinkből Csöppen nekik is valami.
Aztán jön, amely ,,gólyafőt mos'' A híres márciusi hó, Ha ,,Gergely megrázza szakállát'' - No meg böjt, exekúció. E hó egy napját űltem én is Már két közép embernyomig: ,,Simplicius'' napján születtem: ,,Simplex'' maradtam holtomig.
Ápril minden nedvet kiszáraszt, Májusba' jőnek a fagyok; - S ha sáska, féreg, rozsda nem járt, S a június szépen ragyog S a július ,,meg nem szorítja'': Még a vetés bőven terem; Örvend az úr, - hát még az asszony! Lesz csipke több is, meg selyem.
Míg a paraszt izzad, mi gazdák Fürdőre járunk, hűsleni, A repce-, gyapju- s más előleg A csorbát szépen kifeni; Nem, mint apáink sűltek, - itthon Töltvén egész mélő nyarat, S nézték a vén béres hogyan vet S a tót napszámos hogy' arat.
Szeptember - ah! szüret már nem lesz: Vagy: lesz szüret, ha bor nem is: Történeti jogát megőrzi Híven az iszom-eszem is; Különbség az, hogy míg apáink Egy canga birkán ,,laktanak'': Nekünk cukor kell, sütve, főzve, Pezsgő bor, osztrigák, halak.
Így, ber, megint ber fogytig-untig S ,,brrr!'' míg az esztendő lefut; Miközben egy nap a halottak Fényűzésére is kijut, Midőn gyertyával, zöld levéllel S virággal megvendégelik, S kitesz halottjáért az élő, Mutatva dúsan, hogy: ,,telik!''
Majd a karácsony hozza végűl Az apró szívek örömét; De a ,,bubus'' már nagy szakértő, Bírálva hordja meg szemét, S ha nem drágát hozott az angyal Ajak lepittyed és befagy; Biz', édes Jézuskám, te is már A luxus terjesztője vagy!
Hej! Iharfa...
Hej! iharfa, juharfa, Patyolating, kivarrva: Tudod pajtás, ki varrta? Az a kis lány, Az a kis lány A barna.
Patyolating, jegykendő, Múlik az ó esztendő, Karácsonyban hirdetnek, Ünnep után, Ünnep után Esketnek.
Verje meg a bubánat, Ki elszólja babámat! Jár a világ rossz szája: Ne hajts rózsám, Ne hajts rózsám Reája.
Karácsonyi éjszakán
Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.
Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?
Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol S éji táncaikhoz rémeknek világol?
Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó lány - én megyek utána!
Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre - a temetőbe viszen.
|